Mi történt 1975-ben? Véget ért a vietnami háború, Franco tábornok halála után János Károlyt koronázták Spanyolország királyává, Margaret Thatcher a brit konzervatív párt elnöke lett, a "Cápa" a legnézettebb film, és a Formula-1 világbajnoki címét Niki Lauda szerezte meg. Eközben az autós sajtó egy titkos tervről számolt be a Fordnál, amely "Bobcat" néven fut. A Fiesta előkészítéséhez használt kódnév nem számított újdonságnak a márkánál: a "Brenda" az Escort, a "Colt" és "Diana" a Capri, míg a "Hummer" a Transit terveihez szolgált. A végleges névvel kapcsolatos spekulációknak végül az 1975 decemberében Detroitban megtartott sajtótájékoztatón vetettek véget, ahol bejelentették, hogy a Ford belépőmodellje a Fiesta nevet viseli.

Fejlesztése a német Cologne és a brit Dunton városában folyt, ahol az elmúlt fél évszázad legjelentősebb Fordjai is születtek. Az Audi 50-esen alapuló VW Polo, valamint a Renault R5 megjelenésével az orrmotoros, elsőkerékhajtásos, ferdehátú koncepció nagy sikerre számíthatott. Célközönségét főleg a női vezetők alkották, különösen, hogy Nyugat-Európa eladásainak húsz százalékát ők tették ki. A mai napig futó Fiestából összesen 10 millió példányt gyártottak. Nagy-Britanniában még mindig a három legnépszerűbb típus közt van, Németországban hétszer, Spanyolországban négyszer a legkedveltebb autónak számított. Az olasz és francia piacokon 13, illetve 8 évig a tíz legkelendőbb autó közé tartozott.

Első generáció
1976 nyarán háromféle változatban mutatkozott be a Ford Fiesta első generációja. A belépőmodellt 40 lóerős egyliteres motorral szerelték, ezt követte ennek 45 lovas változata, valamint az 1,1-es, 53 lóerős négyhengeressel szerelt Ghia. Csupán 700 kg-os menetkész tömegével kategóriájának egyik legkönnyebb autója volt, kis külső méretei ellenére lehajtott ülésekkel 1,2 köbméteres raktérrel büszkélkedhetett. Mai szemmel elvárható biztonsági felszereléseket még nem találhattunk a Fiestában, csak biztonsági üvegeket és magasságában állítható automata biztonsági öveket, de ütközési tulajdonságait már akkor számítógépes programokkal optimalizálták. A szegmensben kedvezőnek számító 0,42-es légellenállási tényezőnek (cW-érték) köszönhetően a legkisebb motorral szerelt változat 90 km/h-nál 5,6, 120-nál 8,2, míg városban 7,9 liter fogyasztott 100 km-en. A sportosabb autózás híveinek a Fiesta S modellt kínálták feszesebb felfüggesztéssel és egy plusz első stabilizátorral. Alapáron járt még a fűthető hátsó szélvédő, az extralistát pedig átlátszó, kivehető napfénytető gazdagította.

A Fiesta azonnal megnyerte a vásárlók és az autós lapok tetszését is. 1976 végén a német "Bild am Sonntagtól" megkapta az Arany Kormánykerék díjat, majd a német "mot" magazin olvasóinak szavazásán 31 százalékos eredménnyel, 29 ezer vokssal az év legjobb autója díjat nyerte el. A brit Erzsébet királynő férje, Fülöp herceg design-díjjal tűntette ki a Fiestát.

Mindössze 32 hónappal bemutatását követően, 1979. január 9-én kigördült az egymilliomodik Fiesta a német saarlouis-i üzem kapuján. Tizenegy nappal később pedig már ott állt a sportváltozat a Monte-Carlo rali rajtjánál, a finn Ari Vatanennel a volánnál. A 800 kg-os versenyautó dupla Weber karburátorral és elektronikus gyújtással készült, 1,6 literes motorja 155 lóerőt teljesített, amelyhez négyfokozatú váltó csatlakozott. Első versenyén a Fiesta a tizedik helyen végzett. A verseny sikerének köszönhetően nemsokára sportos modellel bővült a kínálat: az 1,3-as, 66 lóerős változatot 75 lovasra izmosították. Az 1980-as Genfi Autószalonon mutatkozott be a Fiesta Super S, szélesebb nyomtávval, 6x13 colos alumínium kerekekkel, 185/60-as, alacsony profilú gumikkal és alacsonyabb karosszériával. Elöl és hátul spoilereket, míg az utastérben a fejtámlával egybeépített sportüléseket találtunk. A Super S az 1,1-es és 1,3-as motorokkal volt kérhető.

A Super S már a Fiesta XR2 előszele volt, amely 1981-ben mutatkozott be. 1,6 literes, 84 lóerős motorja mellett az egyedi könnyűfém kerekek és első lökhárítóba épített ködlámpák különböztették meg az alaptípusoktól. AZ XR2 szolgáltatta az alapot a Ghia tervezőstúdiónak a kétüléses Barchetta tanulmányautóhoz, amely az 1983-as Frankfurti Autószalonon debütált. Igaz, nagytestvére, az Escort nyerte az európai Év Autója díjat, hat százalékos német piaci részesedésével mégis a Ford egyik legsikeresebb modelljének számított. Újabb generációjának megjelenése előtt 1982-ben kívül és belül apróbb módosításokat hajtottak végre.

Második generáció
1983 szeptemberében debütált a Fiesta felfrissített változata. Az újdonságot a Sierrán megjelent formai elemek, az előrenyúló motorháztető, keskeny levegőbeömlők, lekerekített élek és új fényszórók jelentették. A beavatkozások jótékonyan hatottak a légellenállásra, a cW-érték 0,42-ről 0,40-re változott, míg a fogyasztást a sebességváltó hosszabb ötödik fokozata is csökkentette. Az utasteret nagyautósabb szolgáltatásokkal bővítették, javult a szellőzés, és még az L felszereltségi szinthez is jártak nagy térképzsebek, valamint osztottan dönthető hátsó üléstámla.

A Ghia és XR2 több levegőbeömlővel és igényesebb anyagokkal jött ki, míg utóbbit egyedi karosszéria-kiegészítő panelei is különlegessé tették. Megjelent az 54 lóerős 1,6 literes dízelmotor, amellyel 90 km/h-s tempónál mindössze 3,8 l/100 km-es átlagfogyasztást mértek. 1984-ben elkészült a hárommilliomodik példány, amelyet egy pezsgőszínű Fiesta Ghia kiadással ünnepeltek. 1984-ben a Fiesta az elsők közt szerelt katalizátort az 1,3-as modellekbe. A CVT fokozatmentes automata sebességváltó (CTX néven) elsőként költözhetett kisautóba, ahol a menetteljesítményekre és a fogyasztásra is kedvező hatással volt.

Harmadik generáció
Tizenhárom évnyi termelés után 1989 februárjában jelent meg a Fiesta teljesen új generációja modern vonalú, 3 és 5-ajtós modellekkel. A formaterv teljes megújulása mellett a Fiestákhoz már rendelhető volt ABS, fűthető első szélvédő, CTX sebességváltó, vagy 1,8 literes dízelmotor. A palettát 1,0, 1,1, 1,4 és 1,6 literes benzinesek alkották, utóbbi erőforrással 1989 októberében jött ki a 18 colos kerekekre állított, nagy első ködlámpákkal szerelt Fiesta XR2i. Az 1989-es Genfi Autószalonon tartott bemutatót hárommillió kilométernyi tesztelés előzte meg lezárt pályán és közúton egyaránt. Az újdonsággal egyszerre mutatkozott be a Fiesta Urba tanulmány, ideális városi kisautóként az egyik oldalon egy, a másikon két ajtóval, parkolószenzorral, beépített garázsajtó-nyitóval és a csomagtérbe épített hűtőgéppel. Piaci ellenfeleinek 1989-ben a VW Polo, Fiat Uno, Peugeot 205, Nissan Micra, Opel Corsa és Renault R5 számított. Ekkor már 5,25 millió Fiesta készült el 1976 óta, úgy, hogy az első fél évben több mint 500 ezer talált gazdára.

A sportos Fiesta XR2i-t 1990-ben az RS Turbo követte, majd 1992-ben ennek alapjain a Fiesta RS1800i, nevéhez illően 1,8 literes, 16 szelepes, 130 lóerős motorral. Három további tanulmányautó is megjelent a Fiesta alapjain 1990-ben: a Ghia Bebop egy kétüléses pick-up volt, a Ghia Zig egy kompakt kétüléses roadster, míg a Ghia Zag egy szintén kétszemélyes mikroautó, a 21 századnak címezve.

1993-ban a baleseteknél bekövetkező fejsérülések csökkentésére új, biztonsági kormánykereket szereltek be, de ekkor jelent meg az ötfokozatú sebességváltó, fényvisszaverő üvegből készült napfénytető és a kódolt lopásgátló rendszer is. Bemutatkozott az elektromosan mozgatható vászontetővel kínált Fiesta Calypso is. 1994-ben minden változaton alapfelszerelés lett a vezetőoldali légzsák, opcionális az utasoldali airbag, övfeszítős a biztonsági öv, és baleset esetén egy kapcsoló automatikusan elzárta az üzemanyag útját.

Modellfrissítések
1995-ben jelent meg a Fiesta felfrissített változata, amelyet már a Zetec SE családba tartozó, tizenhat szelepes könnyűfém erőforrások hajtottak: 1,25 literes 75 lóerős és 1,4 literes 90 lóerős. Az 1,3-as 60 lovast Endura-E-nek nevezték el, a sort pedig az 1,8-as, szintén 60 lóerős Endura-D tette teljessé. A karosszéria hátsó része szinte érintetlen maradt, a frontrészt viszont teljesen újratervezték egy nagy ívbe foglalt fényszórókkal és hűtőmaszkkal. A német cologne-i üzemben a napi termelést 960-ról 1160 autóra növelték: automatizált módszerekkel egy Fiesta legyártása csak 18,5 órát igényelt.

1996-ban a Ford elkészítette 250 milliomodik autóját, de ekkor volt húsz éves a Fiesta is, amelyből már 8,5 milliót készítettek. Ebben az évben, a Torinói Autószalonon mutatkozott be a Ghia Saetta tanulmányautó, amely már a Ka formai jegyeit viselte. A vezetőé mellett már az utasoldali légzsák is alapfelszereléssé vált.

Az 1999-es Frankfurti Autószalonon jelent meg a Fiesta jelenlegi generációja, amely a Ka, Puma és Focus nyomdokaiban már a New Edge design stíluselemeit viselte magán. Az éles vonalakkal határolt karosszéria új felszereléseket, oldallégzsákokat, négycsatornás ABS-t, szervokormányt, légkondicionálót és távkapcsolóval nyitható központi zárat takart. Az 1,6 literes, 103 lóerős motorral szerelt, 15 colos alumínium kerekeken és 195/50-es gumikon gördülő Fiesta Sport feszesebb futóművel, alacsonyabb hasmagassággal, erősebb fékrendszerrel és pontosabb kormányzással vonzza a sportos autózás híveit. A Fiesta következő generációja a Frankfurti Autószalonon mutatkozik be.